A kalózkodás manapság gyakran fényes, olykor romantikus cselekedetnek tűnhet, de a tengeri élet valósága korántsem volt örömteli. A körülmények zordak, a betegség és a sebesülések okozta halálozások pedig mindennaposak voltak. A nyomorúságos élelem és a szörnyű életkörülmények, valamint az állandó veszélyek miatt a kalózok sanyarú életet éltek.

Egy hajó legénységének létszáma, a jármű méretétől függően, 20 és 300 fő között mozgott. Az egész úszó faalkotmány navigálásáért, felszínen maradásáért és tevékenységéért a legénység néhány kulcsfontosságú tagja felelt.

A legénység…

Kapitány: a kalózok igen demokratikusak voltak, ezért a vezetőket saját soraikból választották. Azok lettek a legsikeresebb kapitányok, akik képesek voltak a vezetésre, egyszersmind agyafúrt ellenségnek bizonyultak.

Első tiszt / szállásmester: az első tiszt vagy más néven szállásmester osztott szét mindent a fejadagoktól kezdve a büntetésekig. Ugyancsak az ő dolga volt a más hajókról szerzett zsákmány szétosztása is.

Fedélzetmester:  a hajókon több fedélzetmester (vitorlamester) is szolgált, feladataik közé tartozott a vitorlázat és árbocozat igazgatása és rendben tartása, valamint a fedélzet tisztítása és a hulladékok eltávolítása.

Hajóács: gyakorlatilag a hajóács tartotta vízen a hajót – kicserélte a sérült gerendákat, betömte a lyukakat, kijavította az árbocokat és befoltozta a vitorlákat.

Hajótüzér: A hajótüzérnek nem csak egyszerűen célozniuk és tüzelniük kellett tudni egyetlen ágyúval, hanem nagy pontossággal kellett kezelniük és irányozniuk egy egész sor ágyút. Az ehhez szükséges szakértelmet csak hosszú évek alatt lehetett elsajátítani. A tüzérmesterek elképesztő pontossággal tudtak lőni.

Sebész: csak kevés kalózhajó vitt magával sebészt, de olykor elfogtak egyet, akit munkára kényszerítettek. A sebész jó néhány kést használt golyók kivételére, végtagok amputálására, egyszersmind ő foglalkozott az ágyútűz vagy a közelharc okozta sebesülésekkel is.

Lőpormajom: ezt a lenézett munkát az újonnan kalózhajóra került fiatal fiúk látták el. Nekik kellett megtölteni és tisztítani az ágyúkat. Amennyiben életben maradtak, segédtüzér vagy akár tüzér  is válhatott belőlük.

Hajósinas: a legénység újdonsült tagjai, akikből nem lett „lőpormajom”, hajóinasként szolgáltak, ők takarították a kapitány kabinját, segítettek a szakácsnak, és általában minden munkában részt vettek.